Menni tovább.
Arcomra mosolyt festeni,
Könnyeimet ne lássák.
Reggel felteszem a napi maszkot:
A tükörben csodálom,
mennyire valós.
A szobában, a lakásban
az utcán és a városban,
Emberek közt hallom hangom:
Mily idegen gondolatok.
Talán nem is én vagyok?
Rám nézel de nem engem látsz.
Értem nyúlsz, el nem érsz már
Áttetsző, képlékeny szellem:
Ez vagyok én neked.
Szemembe nézel,
s talán látod közös életünk,
sok százezer tervünk,
megannyi emlékünk.
Vége már.
Ez is elmúlt.
A csalódás utolsó könnye a porba hullt.
menni kell most,
-neked s nekem
menni tovább...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése