Egy lélegzetvételnyi csend.
Ahogy átölelsz: magába olvaszt a végtelen.
Látom az univerzum legapróbb titkát:
A csillagok távoli suhanását.
A nap kihűl, a Föld meghal, új világ születik,
Egymásba olvadt lelkünk az éterbe emelkedik,
S szállunk, hív minket egy távoli hang.
A dobok ritmusa, a tűz ropogása.
Sas-szárnyak puha suhogása,
Patkó dobogása, farkas üvöltése:
Az örök indiánok bársonyos éneke.
Édes meleg e fagyos térben,
E semmihez kötött, léten túli létben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése