Bocsáss meg uram, hisz ismét vétkeztem.
Járatlan utam lejártra cseréltem.
E kínzó lápot gyönge lábam nem bírta:
Megpihent, majd az ismerten folytatta.
Nézz most rám uram, és fogd meg a kezem,
Vezess magamhoz vissza csak még egyszer.
A szenvedés nem nagy ár a múltamért,
Tudom már, uram, a könnyebb út mit sem ér.
Szánj most meg, uram, hisz csak te maradtál,
Vesd most rám áldott, szent szemeidet
Mert Te vagy az, ki újra megmutathatnád,
Merre van az út, mi mindkettőnkre vár.
Mert Te voltál a kezdet, s te leszel a vég,
Láss engem, uram, és segíts meg hát!
Adj most csendet nekem,
Mert e káosz megőrjít.
Engedj veled lennem, mert
Nélküled üres minden rím.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése