És akkor megtorpant a pillanat.
Hátra szaltót ugrott a szív.
Akkor és ott egy világ épült fel.
Valami végtelen távolban útra kelt,
És zubogva, zsongva lüktetett a vér.
Azóta keresem, hiába kutatom
Az elveszett pillanatot.
Mintha meg lehetne találni azt,
Amit az idő tőlünk elrabolt.
Meddő sóhaj, egy tétova vallomás,
Veszedelmes látomás, éjszakai ragyogás,
Néma, bús búcsúpillantás.
És az idő?
Az bizony, kérlelhetetlen megy tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése