Nem tudok többé szabadulni tőled
Méhembe fogadtam a megjövendölt
De soha-el-nem-érkező szerelmed
A köldökzsinór rabláncként feszül köztünk
Elszakíthatatlan köt hozzád az erő
Ilyenkor terhessé válnak a szavak
Télidőben és háborúban hallgat
Minden élő és szíven lőtt múzsa
Toposszá halkulnak az ígéretek
Elcsendesülnek a kopott jambusok
A költők és szerelmek aludni térnek
Mi ülünk csak így a semmi közepén
Ágra nyársalt szíveink minduntalan
Összedobbannak. Ez hát az öröklét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése