Mentsd meg magad...

Én már nem segíthetek.

Persze, mert messze vagy, mondod,
S én hiszek neked.
Meg most amúgy sem megy,
És persze beteg is vagy.
Meg ott van a függőséged is.
Nem vághatom le nyakadról a kötelet.
Csak azt ne hidd, hogy gyűlöllek.
Ennél mélyebben nem lehetnék benned.
Minden nap megmártom magam lelked sarában.
Ne csak Te legyél koszos, oszd meg velem is.
Ártatlanságodban angyalod leszek,
De bűnödben, oh, édes bűneidben, had legyek a veszted!

Mindig is élveztem, ha megtaposhattalak.
A legédesebb dolog arcon csapni téged.
Ahogy véredet feloldják könnyeim...
Már nem is olyan vörös.
Nincs is semmi baj.
De kérve kérlek, ne legyenek téveszméid.
Nem békültem ki veled:
Engesztelhetetlenül szeretlek