Rejtekhely
Az utolsó szó utáni fájdalmas sóhaj.
2011. október 23., vasárnap
Reggeli boldogság
Hullámzik alattunk a (v)ágy
Lepedőbe csavarodva tengernyi álom
Még félig alszom mikor kezed kezemhez ér
Egy
mosoly-mély
szuszogás valahol
nem-is-olyan-messze
Nekünk csak ennyi a reggeli boldogság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése