kiüresedtek a rozsdás tegnapok
jéghideg és magam vagyok
arcod hiába keresem
összefolyt betonkerítés
falán a régi jól ismert jel
már kikoptak homlokodból a ráncok
tovatűntek évek, remények
nem keresed magad
elzavart páncélosok előtt mész
előtted semmi mögötted halál
megkövült emlékeimben kereslek
fakó régi kis katona
puskád csöve, mint a szívem
rozsdás és használhatatlan
ruhád is elkopott
szíved fölött jelvénye
egy sosem létezett régi szerelemnek
golyóval átütve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése