Szobahőmérsékleten is megfagynak a szavak
olyankor hiába ülnél mellettem
távolabb lennénk egymástól,
mint az univerzum két végpontja
az univerzum márpedig tágul
a végpontok távolodnak
a végtelenen is túl
az örök sötétbe
a színek nélküli hidegbe
mert néha szobahőmérsékleten is megfagynak a szavak
Az erkélyen állok
cigifüstből növesztek aurát magam köré
didergősen szorosabbra vonom magam körül a plédet
megint rád gondolok
annyi mindent mondanék
kérnélek
ölelnélek
fázósan vonnálak közelebb magamhoz
- újra megigazítom a plédet –
egy könnycsepp buggyan ki
félszegen zuhan a mélybe
„félek” – sóhajtom
és egy szónyi füst száll az égbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése