Gy.L. emlékére
ahogy az éj leszáll
elsötétül a város
a szobák
álomba szenderülnek a lelkek
kialszanak a fények
emlékszem még hangodra
ölelésedre
mindig szerettem parfümöd illatát
persze ezen nevettél
oly sokat nevettél
alszik már mosolyod
édes-szép szemeidet lehunytad
épp csak egy percre
s benne rekedtél a pillanatban
felkelt már a nap
ébren a város
álmos szemek pislognak körbe
egy szempár van csak csukva
zárt pillák mögött
megannyi színes tarka gondolat
annyi emlék annyi terv annyi titok
s hiába várom
hiába várod
hiába várjuk
örökre csukva marad
egy gyertya lángja kihúnyt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése