Senki se várta, most mégis itt van
előtte kopott aszfaltutak, mögötte kiégett csókok, megunt szeretők
a halál, se nem az élet hírnöke
szemében könny és fakó csillogása elmúlt szép napoknak
télidőben jött és tél lesz mikor távozik
a metró megérkezett az utasok leszálltak
ő marad csak búsan, nevetve:
eltorzult emlékképként az utókornak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése