Nem fogom könnyesre sírni a párnám érted.
Hiányodat is csak a ki nem mondott szavak jelzik.
Ha azt hiszed, most is utánad futok: tévedsz.
Amik sarkadban lihegnek: saját félelmeid.
Nem foglak térden állva kérni, se kényszeríteni.
Ha hallani akarlak, emlékeimben úgyis megtalállak.
Ott még a valóságnál is szebb vagy egy kicsit.
(és ott még most is, mint mindig: megtalállak)
Sosem szóltál hozzám, mégis benned magamra leletem
Társnak és őszintének hittelek: ma már látom,
Én sem vagyok tévedhetetlen, bár azt nem hiszem,
Majd egyszer benned, veled lelem meg halálom.
Oktalanság játszani a mártírt. A világ kegyetlen.
A lámpák kialudtak, a szegeken is kihűlt a rozsda.
Az sem ég tovább szakadatlan, lassú tűzzel.
Ami tegnap szép volt meg is marad tegnapra.
Képtelen képekben keresem kezed
betűzöm bambán, belátom: balgán
olykor olyan otromba, ostoba
módon mondom, mintha minden
ugyan olyan lenne, mint régen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése