Hozzád tartozom

Nézd a testem: mennyi
forma, mennyi kecs és
szám-arány. Nézd
milyen áramvonalas:
ha hozzám érsz - megráz.

Persze most még futsz
tűnő perceink után -hasztalan,
néha megállsz. Hogy
én lettem ez állomás
nem zavar - bátran lépj tovább.

Átkozzuk a percet, ajkaink
imára gyúlva szidják;
s térdelünk széttárt lábakkal
buzgón gyűlölködve -
de ájtatosan a szerelem oltárán.

-Eressz el! - kéred, s én
egyre csak ütlek. Nem lesz
jobb akkor sem, ha majd
meglátjuk egymásban a
kiüresedett véredényeket.

Én nem vagyok itt otthon.
Nem e világról jöttem.
-Engedj el! - súgom, és
ujjaid közé font ujjaimmal
megszorítom kezed.
Hozzád tartozom.