A fájdalom kell.
Mi ölni tud, építeni is képes.
Az arcát azonban nem felejtheted.
Ahogy vérző szájához emeli az almát:
inkább kígyód ő, mint Évád.
Romlásba taszít minden csalfa kacagása
- másra nevet így, Téged már szemei rég nem látnak.
Miért is nem érted meg?
Nem vagy Te már mézédes alma,
Csak egy lerágott csutka.
Hol máshol is végezhetnéd,
ha nem a sárban, az ősi Mocsokban?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése