Mit dobog börtönében a szív
Miféle dalt kántál monoton
Szakadatlan ritmusban
Miért döngeti rácsát
Szabadulni miért akar
E sebhelyektől rút
Soha-senkinek-sem-kell-ő
Elfajzott teremtmény
Csak tör és zúz
És nem érdekli semmi
Legfőképpen semmi
Tör zúz pusztít
Bíborsátán
Vér helyett mérget pumpál
Erekbe megfertőzi a szerveket
S a gyenge testet kihasználva
Vad dörömbölésével áttöri a bordákat
Előbb a csontok hullanak darabokra
Majd elfolyósodnak a belsőségek
A száj utolsó mosolyra húzódik
Majd a semmibe vész az arc
Odalesz a test
S e rothadó pocsolya közepén
Büszkén diadalittasan dobog
Magára hagyottan senkinek sem kellve
A rút sebzett vézna és gyenge kis szív
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése