Férfi módi

Nem mondom, hogy fájt.
Épp csak, mint az a szívlapát
ami minap a homlokodon
az élével csattant.
Felrepedt koponyádból
cukorszirupként csorgott ki
az agyad.

Velő, vér, alázat.
Húzd az igát és vonszold magadat.
Rád veti az utolsó követ
az, aki az elsőt elhajította.

Nem is esett rosszul.
Hátadon keresztül ha szívedbe
hatol egy kés: ugyan,
ki érzi azt meg?
Hát még ha fordul is egyet
(vagy éppen többet)?

Nem foglalkoztatnak
magvas gondolatok.
Hűség, szeretet, bizalom
csak a gyengék jelszava.
Törni előre, át erdőkön,
városokon, virágokon
vagy éppen szíveken.
Ez az erős, ez a férfi módi.

(És ami mögötted marad?
Elszakad szirmok, vér,
és kifordult, lassan bomló agyvelő.)