Rómeó és Júlia - 2012

Ledőltek a toposzok
elhulltak az évek
mint fáról a levelek
ha az ősz már
a dombok mögött liheg

Futnak a rímek
mint néni a busz után
nyög egyet majd sóhajtva
megáll

Elmúlik az élet
dühe még egy utolsót lobban
szívembe mar pengéivel
mint a gilette
a karomba

Én nem akartam így
még élni futni szeretni
fejem anyám ölébe hajtani
csak ezt akartam

de elrohadtak perceim
felemésztett a méreg
mit Rómeóként lenyeltem
mégis tőrrel a szívemben
kell majd hogy végezzem


Én el se tudom mondani
mennyire banális
hogy Júlia alszik
Rómeó meg tévét néz