De nem is szék volt az
csak annak illúziója
a képzelet, az játszott
meg a fantázia
amikor azt hitted
van mire ülnöd
magadra vess
ha mindennek bedőlsz
ezért fáj a segged
ezért kong benned az űr
a hiány
nem valaki hiányzik
csupán a szék
az nem volt ott
ahol lennie kellett volna.
Azóta nem hiszel már a mosolynak.
Nem hívod, nem keresed
kimértség jut osztályrészedül
és a gyötrő vágy
bőre selyme után
a hangja után
a szavai után
a szék után
ami sosem volt
amit csak képzeltél
amit csak odavágytál
és amire ráültél
majd a földre tottyantál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése