Vágy

Ha újra látlak
menekülj előlem,
mert letépem rólad ingedet, gatyádat,
leszaggatom a bőröd,
hogy úgy állj ott előttem,
ahogy anyád előtt álltál,
mikor megszült:
meztelenül, véresen,
üvöltve, könnyes szemekkel:
ahogy jöttél,
úgy köszönj el az élettől.

mert esküszöm, hogy széttéplek.
selymes bőrödbe vájnak repedt körmeim
vállad édes gödrét marcangolják fogaim
véres leszel:
csont és vér,
és üvölteni fogsz,
ahogy akkor üvöltöttél

kés se kell:
puszta kézzel tépem le rólad a húst,
hogy belemarjak lüktető szívedbe
tested utolsó csepp melegét is én veszem el
és ahogy lassan hűlni kezdesz,
úgy csillapodik le bennem a vágy
és nem marad több kétség
se bűntudat
csak az űr
és az édes
orgazmus-utáni megnyugvás.