Hiba

Hiba volt.
Egy elrontott írásjel:
épp csak itt nem segít
delet, és nincs visszalépés;
a könyv ezen lapját
nem lehet kitépni

Hiba volt.
Egy elrontott pillanat:
az idő se állt meg
hiába érzem azóta moccanatlannak,
megy tovább:
a múlt örökre velem marad.

Hiba volt.
Egy elrontott lépés:
a boka kificamodik,
a körülmények, miértek és hogyanok
értelmüket vesztik
csak a fájdalom emlékeztet rá.

Hiba volt.
Már nem lehet meg nem történtté tenni.
Hiba, hiba, hiba.
És akkor jössz rá, mekkora,
mikor - micsoda közhely -
elveszíted.
A hiánya nem éget kínzó lyukat szívedbe.
A véraláfutások sem enyhülnek.
Épp csak mintha levágtak volna rólad valamit,
egy darabot, ami menthetetlenül a tied.

Hiba volt.
Megmásíthatatlan.
Kár az időt pazarolni rá.
A hiba hiba marad.
Egy elbaszott tintafolt
penészes könyvünk
legelső oldalán:

nem az a lényeg, mit takar el,
hanem az, hogy ott van.
És mindörökre ott is marad.