Hommage á P.J.
A srác a patkán ült
még motyogott valamit magának
- talán elfelejtett szeretőkről -
mielőtt részegen a járdára dőlt
ő is egy artista
a föld korlátain
Vagy ott az a lány
mindig ugyanarra sétál
mindig ugyanakkor
saját szokásainak rabja
el-nem-sírt könnyek
árnyéka tompítja szemeit
ő is egy artista
az ég korlátain
Az idő állandó körforgás
az évek emlékek
az órák remények
a percek változások
a félelmek idekötnek
elítélt fegyencek
mint az a srác a patkán
vagy a lány a szokott utcán
Feldolgozás :
VálaszTörlésÜlt a srác a patkán, ült egyedül,
motyogott valamit magában, legbelül.
Feledett szerető szeretőkről...
aztán kidőlt csöndesen, részegen...
A járdán csak egy artista,
a föld korlátain félszegen
Vagy az a lány ott,
ki mindig arra sétál,
ugyanott...rabok vagyunk
vagy szabadok?
Szokások rabja ő csupán,
ki mindig arra sétál..
ugyanott
Soha el nem sírt könnyek,
fátyolozzák szemeit,
a járdán csak egy artista,
a szabad, kék ég korlátain
Forog az idő, állandó körforgás,
évek múlnak, emlékek dúlnak,
az órák reményekkel gazdagodnak,
s a percek változások...maszlagok
-
Félelmek kötnek röghöz,
elítélve, mint a fegyencek
vagy a srác a patkán és
a lány a megszokott utcán...
egyedül
Na igen. Ez így máris sokkal ütősebb.
TörlésNem ütősebb. Másabb...
TörlésTalán még a pofátlanabb is belefér.