Megénekelném, ha tudnám,
Ha tehetném, dalba foglalnám,
Rímekbe öntve, szépen megformálnám,
Hogy tudja meg az egész világ:
Mekkora kincs van az én kezemben.
Talán most hatalmas, szikrázó gyémánt
Vakító fényét, termetes méretét látod.
Talán aranyló ékszerek százai
Kopogtatnak elméd kapuin.
Hát tudd meg akkor: tévedsz!
Az én kincsem nem nagy, de
Még csak nem is olyan fényes,
Az én kincsemet talán senki se veszi észre,
Csendesen lapul tenyerem rejtekében,
Oly féltőn dugdosom.
Csak borongós estéken veszem
elő: alaposan megnézem,
majd megint elteszem,
De a tőle kapott meleget
Aprócska lángként szívemben őrizem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése