Kint csendesen pereg a hó,
Bent, a szívekben valami áhítatos,
Mély melegség csordogál.
Lassan, mint méz az üveg falán.
Zene csendül, s az énekes hangja
Most mintha mindenki szívéből szólna.
A lelkekben aranyló nap ragyog,
S sok ismeretlen ember egymásra mosolyog.
Mind tudják a legnagyobb titkot,
Ma semmi sem ismeretlen,
Ma elfelejtenek minden bánatot.
Ma csend van és múló áhítat
Ma nem veszíthetlek el,
Mert ma még hallom hangodat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése