Magány

Olykor elönt magányom.
A rámtörő félelem
Kötele szorítja lelkem:
Fuldoklom.

Az ablakon át bámulom
A természet csodáját,
A szűzies ragyogást.
Mint egy álom.


A kinti káprázatból
Csak a hideg tör be,
A csoda kint rekedt.
El a mából!

Tegnap még bent ragyogott
Száz tündéri varázs,
Szíveket fűtött izzó parázs:
A tegnap elkopott.

A tűz már rég elhamvadt,
A főnix sem éled fel,
Nincs remény, mindennek vége.
A hó elolvadt.

Ablakon túl izzik a nap,
Bent mégis oly hideg van.
Szemem előtt néhány strófa:
Szebb idők dala...