-

Őrjítő valóság láncaitól sebzett kéz.
A falakról egy vérző szempár néz:
Ma fekete könnyektől nedves az ágy,
S a rugók nyögésében több a kín, mint a vágy.

Hányásként csordogáló színek mindenhol.
Kék, akár a jég, mi szívedben honol.
Lila pipacsok lelkem temetőjén.
Arany: ahogy a nap megcsillan hajad szőkéjén.