Légy bátor, mondtad, és
nevettél, mikor kétségbe esetten
Falakat döngettem.
Légy irgalmas, szóltál,
Miközben rám csuktad az ajtót
Egy téli viharban.
Szeress!
S parancsodra megnyílt szívem,
talán el is véreztem.
Bocsáss meg, kérted,
És a földre húztál,
Mikor kezem nyújtottam érted.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése