2012. július 12., csütörtök

Veled


A vágy forró hevében
kapaszkodó isten-emberek:
fuldoklunk a szerelemben.

Vörösre gyúlt ajkakkal
kortyolunk bele egymásba:
olthatatlan szomjúság.

Párás tekinteten át
csak a Te szemed mutat
igaz utat.

Magányom némaságát
egy halk hang töri meg:
dobogó szíved.

Lélekágyon melegszünk:
két megfagyott szellem
egymásban végre felolvadhat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése