tömény alázat

mint egy kutya
önnön véremtől csatakosan
átizzadt fekélyekkel
vonszolom magam
utánad
pofámba tömött
pórázam kezedbe ejtem
már rajtam a fojtónyakörv
életem kutyaszaros cipőd
elé teszem
tömény alázat

mint egy kivert kutya
megalázott dög
oldalba rúgva
törött gerinccel
lehajtott fejjel
fut a kéz után
még egy ütésért

mint egy büdös undorító
rothadó dög
fekszem lábaid előtt
s te mosolyogsz
majd kegyesen
kilógó beleimbe lépsz

s a mocskot
mi én magam vagyok
egy járda patkájára kened
azt hiszed így vége

ez maradt belőlem
rothadás bűz
kilógó megtaposott belek
feketévé aszott szív
szétszakadt tüdő
szétfröccsent agyvelő
megalvadt vér
bűzlöm
mocskos féreg vagyok
utánad mászom
még rajtam a póráz
húzz vonszolj végig a porban
a betonon
a murván
üvegszilánkok közt
törmelékeken át
rúgj oldalba ha nem sietek
én nem szólok
tűröm csendben
mint az a kutya
a szomszéd ház tövében
törött testtel
a halál peremén
csillogó szemmel
ahogy hűségesen
rád néz

alázkodva
és megalázva