Hangosak az éjszakák.
A vonat robogása megtöri a körút bágyadt moraját.
Bűzölögnek a dühös falak.
Nem szólsz, mozdulatlan állsz.
Szemedben vád és bűnbocsánat.
Meggyónom Neked életem,
s lassan csenddé párolog
a fojtó zokogás.
Robog a vonat, zúg a körút.
Képed néma alázat.
Kimondatlan fájdalmak.
Megértéssel csókolom meg
papír-arcodat.
Füst és szmog és emberszag.
Sok a plakát – súgom.
Áznak az éjjelek.
Lekapcsoltam a villanyt.
Ne add el véredet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése