Parabola

Győzelem vér-íze buggyan a számra:
Hát igazam lett,
Megérte várni.
Győztem.
Pfuj!

Undorodva világomtól félre köpök:
Vöröslő cseppekben
Szabadulok meg
Az elfojtott
Gőgtől.

Pofon csattan holt-fehér arcomon:
Félre rántom fejem,
Hangosan koppan
Egy összetört
Ablakon.

Veszteségem vér-íze bugyog a számban:
Mit érek az igazzal,
Ha mindent,
Ami számít:
Elbuktam.
Újra.
Ó!