2009. november 7., szombat

Utazás

Nyolc perc múlva indulok.
Füttyögve zakatol a vonatom,
A búcsú szavaidat alig-alig hallom,
Maradj hát csendben.
Így: csak nézz, mint ha most látnál utoljára.
"Hiszen most látsz utoljára!)

Hét perc múlva indulok.
Pöfögve zakatol a vonatom.
Te csak állsz, virág a kezedben,
Hajam meglibben a szélben.
Nem szólsz s én nem felelek.
Már úgyis mindegy.

Hat perc múlva indulok.
Zokogva zakatol a vonatom.
Arcodon könnycsepp gördül végig.
Szánalom borzongatja testem.
Megölelsz, én ellöknélek.
Meredten állok.

Öt perc múlva indulok.
Kérlelve zakatol a vonatom.
Mély lélegzet: felszállok.
Az ablakból nézem lesúlytott arcod.
Nézem soká, s mosolygok.
A lábam bizsereg:
Lassan indulok...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése