Földi pokol

Megváltottam jegyem a halál fogatára,
Nincs már több vissza út életem poklába.
Dallamokat zeng egy csontszínű zongora,
Angyali kar kísér utolsó utamra.

Csilingelő hangjuk nevetésnek hallom,
Tiszta szent fényük ördöginek látom,
Vakító félelem áldozata lettem,
Magányosan gyászolom elrohadt életem.

Jéghideg acél a szívembe fúródik,
Minden fény azonnal sötétséggé válik,
Halotti csendben fekszem a porban,
Fekete gyászlepel takarja arcomat.

Koporsóm fedelét magamra húzom,
Jéghideg kripta lett legújabb otthonom.
Egyedül fekszem e démoni szobában:
Társtalan lényemnek nincs párja halálban.

Nézzetek csak rám, s meglátjátok nyomban:
Haldokolva élek a földi pokolban.