Szédelgős nyári nap,
Egy könnyű álom elringat,
Mellém fekszel a harmatos fűbe,
Néhány szép szót súgsz a fülembe...
Fölöttünk és csak nekünk kék most az ég,
Velünk s általunk szűnik meg idő s tér.
Beléptünk a végtelenbe.
Mi az életben lehetetlen,
Most hirtelen oly természetes,
Mintha mindig is így lett volna,
Mintha mindig is ismertél volna,
Mintha...
Az álom szerte foszlik.
Didergős téli nap,
Egy ostoba álom félbeszakad,
Magamra veszem kabátom, sálam,
Némán lépek ki az utcára.
körbe nézek, hátha meglátlak,
Magamon csendben nevetek,
A gúny, mi megmaradt belőled.
Légy átkozott, te jéghideg nap!
Lehajtott fejjel sétálok,
Hogy ne lássam a betonvárost,
Egy templom falának dőlök,
Mit rég megjelöltek ismeretlen ismerősök,
Szemben a temetőn egy ige díszeleg:
Köszöntelek az életben,
Hol az álmok mindig véget érnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése