"Szenvedély. Mindannyiunkban megbújik, alszik, vár, és bár nem akarjuk, nem kérjük, végül felkavar. Kinyitja száját és üvölt.
Beszél hozzánk, irányít. A szenvedély uralkodik rajtunk, mi pedig engedelmeskedünk.
Mi más lehetőségünk lenne?
A szenvedélyből merítünk a legjobb pillanatainkban. A szerelem örömében, az utálat tisztaságában és a fájdalom extázisában.
Néha elviselhetetlenül fáj. Ha tudnánk szenvedély nélkül élni, talán békességet találnánk, de akkor üresek lennénk. Üres szobák. Lefüggönyözve, nyirkosan. Szenvedély nélkül IGAZÁN holtak lennénk."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése