Kerestem valamit.Valakit. Akinek elmondhatnám, mit találtam. Nem mondom el, nem írom le, még a füzetkémbe sem. Az én nagy titkom. A féltett kis kincsem. A hitem.
Kezemben a könyv. Szorongatom, egész nap bújom. A külvilág... a világ... megszűnt létezni. A hangok, amiket hallok tompák. Az érzések megszűntek. Csak Ő van. Az Ő világa. És benne én. Élesen hallom saját magam. Minden gondolatom dübörög a dobhártyámban.
Milyen egyedül vagyok. Milyen csodálatosan egyedül.
A magányt mindenhol negatív érzésként ábrázoljak.
Sehol se láttam még leírva annak az igazi szépségét.
Micsoda kár.
Azt mondják, ember vagy, élj akképpen.
Élek. A magam módján.
Köztetek, elvegyülve...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése