-Ne haragudj rám. Tudod, hogy őrült vagyok.
-Ez nem mentség. Én is az vagyok. Mégsem mentegetem magam. Sőt. Próbálom tisztára mosni a hóhérom becsületét.
-Hóhérod?
-Bizony. Az ember, aki már nem egyszer szabta ki rám és végezte el látható gyönyörrel az arcán a halálos ítéletemet. Megint erre készül. És én mégis mentegetem. Próbálom tisztára mosni őt. Magam előtt.
-Miért teszed?
-Azért, hogyha egyszer úgy hozza a sors, hogy bajba kerül, és csak én segíthetek rajta, akkor kész legyek az életemet adni érte.
-Miért?
-Nem engedhetem, hogy a múlt eseményei rányomják bélyegüket tetteimre. Nem engedhetem, hogy fájdalomból, sértettségből hibázzak. Jobbnak kell lennem önmagamnál.
Mert a jóság mindenkinek jár.
Legyen angyal vagy ember,
Legyen csúf a végzete,
A jóság mindenkinek jár.
A szeretetet mindenki megérdemli.
Ha gyűlöl, ha leköp,
Ha megaláz, ha ellök,
A szeretetet mindenki megérdemli.
Hogy az élet titka csak ennyiből áll:
Általad jöttem rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése