Gyilkos vagy!

Az éj leszáll,
Rémek törnek rád.
Arctalan alakok,
Hangtalan sóhajok,
Gyûlölködô pillantás,
Egy elfojtott kiáltás...
Mögéd lép. Megragad.
Rád förmed: gyilkos vagy!
Elfutnál, de nincs hová,
Utol ér, légy bárhol már...
Nem beszél és nem hallgat,
Vádlón néz rád: gyilkos vagy.
-Nem lehet, nem vagyok!
-Megöltél, gyilkos vagy!
-Hagyj békén, nem látlak!
-Megöltél. Gyilkos vagy!
-Tûnj innen! Nem hallak!
-Megöltél. gyilkos vagy!
Szemedbe néz, pillantása fogva tart.
Felismered: igen, egyszer már láttad...
Akkor még más volt... Egy másodpercre tûnt csak fel...
Azután -de hiszen tudod már- megölted.